Kósza hírek láttak napvilágot, miszerint a MÁV elkészítette a miniszter kérésének megfelelő tervezetét, hogyan csökkenthetné 40-50 milliárd forinttal az éves költségvetését. „Azt csiripelik a madarak”, hogy, ennek az adófizetők számára valóban kívánatos szándéknak érdekében három megoldási javaslatot fogalmazott meg az akcióterv:
- a menetdíjak emelése,
- a „kihasználatlan mellékvonalak” bezárása,
- vonatszám-csökkentés.
A fenti lépések nem csak, hogy nem hozhatnak 40-50 milliárd Ft-os megtakarítást a központi költségvetés számára, de az általuk elért bevételkiesés miatt, még a jelenleginél is több adónkkal lennénk kénytelenek, egy még rosszabb vasutat fenntartani! Az alábbiakban röviden felvázoljuk, hogy miért.
1. Menetdíjemelés
2007-ben – több lépésben – egy rendkívül drasztikus jegyáremelést hajtottak végre. Ennek hatására, a bevételek ugyan nőttek valamicskét, de ez a hatás gyorsan semmivé lett. Több vonalon annyi utas hagyta faképnél a vasutat, hogy nominálértékben is kevesebb a vasút bevétele, mint a jegyáremelést megelőzően. Az áremelés tehát már két évvel később, a korábbinál is nagyobb állami szerepvállalást tesz szükségessé, az eredeti szándékkal éppen ellenkezőleg.
2. Mellékvonal-bezárás
Sokat hallhatjuk mostanában, hogy autóbusszal mintegy 80%-kal olcsóbban szállíthatóak el a ma még vasúti utasok. A kiszivárgott hírek szerint, jelenleg mintegy 30-35 vasútvonal bezárásáról van szó. Nincs két azonos vonal, ezért az átlagképzés könnyen hibás következtetésre juttathatja a döntéshozót.
Ha egy vonalat fenn kell tartani a teherszállítás miatt, akkor a személyszállítás megszüntetésével nem takarítható meg a legnagyobb, a pályával kapcsolatos költséghányad. Ha ilyen összehasonlításban van is egyáltalán előnye az autóbusznak, az egész biztos, hogy nem 80%-os. A mellékvonalak jó részén életképes, a jelenleginél sokkal gazdaságosabb üzem szervezhető egyszerűbb szabályozással, rugalmasabb szemlélettel.
Egyes reménytelen helyzetű vasútvonalakat ugyan érdemes felszámolni, és ezzel biztosan takarékoskodhatunk is – később. Például egy jövőbeni esedékes felújítás költségét takaríthatjuk meg. Rövid távon azonban éppen ellenkezőleg, – a bezárással járó teendők elvégzéséhez szükséges – többletráfordítással kell számolni! Egy vasútvonal felszámolásának költségéből a vonal több évig üzemelhetne.
3. Vonatszám-csökkentés
Ezzel ugyancsak próbálkozott már a MÁV is (legutóbb 2005-ben), aminek az eredményét már többször bemutattuk korábban. Az intézkedés érdemi költségcsökkenéssel nem járt, de a bevételeket azonnal és annál hatásosabban csökkentette. A vasúton ugyanis szinte csak állandó-költségelemek vannak jelen, miközben a teljesítménycsökkentés csak a változóköltségekre van hatással. Csak azt érjük el a vonatszám-csökkentéssel, hogy a bevételkiesés miatt, a korábbinál többet kell adónkból a vasúti személyszállításra költeni.
Mindezek alapján az elvárt 40-50 milliárd Ft megtakarítással szemben, további tízmilliárdokkal növelt állami apanázsra lenne szüksége a vasútnak ezen intézkedések megtétele után.